Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
2001-ben végeztem szülésznőként, s már akkor megfogalmazódott bennem, hogy a kismamákat fontos volna felkészíteni a szülésre. 
Tanulmányaim alatt is besegítettem a Köldökzsinór Alapítvány munkájába, ami szintén a várandósokért volt. Ekkor még friss diplomával, sem a gyakorlati, sem egyéb tapasztalattal nem rendelkeztem, így ezeket a terveket eltettem későbbre. Majd, mikor a 2. fiam is megszületett egy számomra nagyon fontos ember, kolléganő alapítványában, a Köldökzsinór Alapítványban kezdtem el a szülésfelkészítést. Nagy terveim voltak. A munkahelyünk- Paksi Gyógyászati Központ helyet biztosított a foglalkozásokra, de nem tudtam megteremteni a nőgyógyászat aulájában azt a miliőt, ahol az ennyire intim dolgok kerülnek szóba. Így tovább gondolkodtam, s létrejött a Gólyahír Programok.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
A Gólyahír egy helyi vállalkozás, egyéni vállalkozóként működtetem. Ahogy bővült a szolgáltatások köre, úgy kezdtem magam köré szervezni az erre legalkalmasabb embereket. Jelenleg 2 segítő munkatársam van, egyikőjük alvállalkozóként a női tréningek lebonyolításában nyújt segítséget, másikójuk, több mint 20 éves tapasztalatával a gyermek elsősegélynyújtó tanfolyamokon tart előadást a szülőknek.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged? Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Jelenleg otthon vagyok a 18 hónapos Benedekemmel, s csak a Gólyahír Programokat csinálom. Merthogy egyébként főállásban a Paksi Gyógyászati Központ nőgyógyászatán dolgozom szülésznőként. Három gyermekünk van, s egy műszakban dolgozó férjem. Igyekeztem úgy kialakítani az órákat, hogy akkor legyenek, amikor a nagyok edzésen, külön órán vannak, vagy a délelőtti órákban, hogy amikor ők itthon vannak már, tudjak velük lenni. Hármaska igen alkalmazkodó, de még naponta többször szoptatom, így az ő igényeit is szem előtt kellett tartani. Mikor eldöntöttem, hogy újra elkezdem, több éjszaka arról szólt, hogy elsakkoztam a naptárral, s komplett órarendet készítettem, kit, 
mikor, hova kell vinni, én hogyan tudok akkor foglalkozást tartani, s ha a férjem dolgozik éppen, akkor a nagyszülőket mozgósítom. Amikor minden kötél szakad, arra lehetőségre van egy a szívünkhöz nagyon közel álló szakember, aki Benire vigyáz ebben a pár órában. Még nem vállalok sok órát, igyekszem megtalálni az átmenetet, hogy mindenkinek jó legyen. Az adminisztráció, honlap naprakészen tartása, számlák írása pedig azokban az órákban történik, amikor alszik a Picikénk. Erre van, hogy éjszaka van lehetőségem Szóval valóban kell logisztikázni, de meg lehet oldani. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy merjen belekezdeni abba, amit szeret. Egy nő képes egyszerre ellátni a családját, s a hivatásának is élni. Erre tényleg itt vagyok példának. Fantasztikus érzés ez a pörgés. Fantasztikus érzés egy kicsit kimozdulni itthonról, s pár óra múlva fantasztikus érzés hazajönni hozzájuk.
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Tervek folyamatosan vannak, az éjszakai szoptatások erre nagyon jók, akkor születnek a legjobb gondolatok. Szeretném a Gólyahírt minél több emberrel megismertetni. Az ország több területére fészket rakni. A szülésznői hivatásom prevenció oldalát is erősíteni, felvilágosító órákat tartani a kamaszoknak. Szeretnék minél több várandós mellé állni, s segíteni a szülésre, szülőségre felkészülni. Komplett női tréningsorozatot dolgoztam ki kolléganőmmel vállalatok részére, beleszőve az 
egészségvédelem fontosságát. Ez most nagy tervem, hogy megkeressem a nőket foglalkoztató cégeket ezzel kapcsolatban. Az ötletekből soha nem fogyok ki, van mit megvalósítani mindig. S ez így jó.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
A legfontosabbnak érzem, hogy merjenek belevágni. Semmi se lehetetlen. Figyeljenek arra, hogy a saját kompetencia körüket át ne lépjék, teljes odaadással és türelemmel dolgozzanak. S biztos vagyok benne, hogy sikerre viszik a saját vállalkozásukat. Nem csinálnék máshogy semmit. Az elmúlt évek buktatói mind-mind a javamat szolgálták-persze akkor, amikor éppen aktuális volt nem így éreztem. Bábatársaimnak meg innen üzennék, hogy merjenek felállni, s megmutatni azt a tudást, ami bennük van. A Gólyahír fő mottója: „Az anyák gyakorló angyalok.”