Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
Multinacionális cégnél töltött közel 3 évtizedes informatikusi múlttal a hátam mögött valami egész másra, nagyobb szabadságra vágytam. A tervem egy saját takaros kis virágüzlet és hozzákapcsolódóan egy 
webáruház megnyitása és a virágkultúra népszerűsítése volt. A virágkötészetről nem sok fogalmam volt és vállalkozói, pénzügyi, marketing ismereteim is felületesek voltak. A tanulás egész életemet átszőtte, így elkezdtem képezni magam ezeken a területeken is és teszem ezt a mai napig is. Az útkeresés és felkészülés stádiumában 2012-ben részt vettem életem első Gazdagmamis Üzletanyu konferenciámon, ami eldöntötte a további sorsomat. A sok inspiráló anyuka története teljesen megfertőzött, tudtam, hogy számomra már nincs más út. Még többet tanultam és közben elkezdtem tervezni a vállalkozásomat. A pénzügyi szakügyintézői végzettséghez diplomamunkaként a saját webáruházam üzleti tervét készítettem el.
A piackutatás, konkurencia elemzés során rengeteg honlapot, webáruházat és Facebook oldalt végignéztem. Az elkeserítő látvány rádöbbentett, hogy a virágkötőknek sem idejük, sem szaktudásuk, sem energiájuk nincs az online marketinggel foglalkozni. Igényük viszont lenne a tanulásra, arra, hogy segítsen nekik valaki hatékonyabbá tenni a kommunikációjukat. Egyértelművé vált, hogy álmomat, a virágkultúra népszerűsítésének ügyét úgy tudom leginkább szolgálni, ha a virágos vállalkozásokat (virágüzletek, virágboltok, kertészetek, virágtermesztők, stb) támogatom abban, hogy a potenciális vásárlók minél szélesebb köréhez eljussanak. Mire a diplomavédésre sor került, már kész volt az újabb üzleti tervem is, amivel végül 2014 nyarán elindítottam a vállalkozásomat.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
Egyéni vállalkozóként egyedül dolgozom, aminek szenvedem is a hátrányait. Többször kellett már megbízást visszautasítanom kapacitás hiány miatt, illetve gyakran érzem, hogy munkatárssakkal, közösen gondolkodva sokkal hatékonyabbak lehetnénk.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged? Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Gyermeknevelési gondjaim nincsenek, de az ezzel járó örömökről is le kell mondanom. A kötetlen időbeosztás hatalmas szabadságot ad, ugyanakkor munkamániásként ügyelnem kell arra, hogy a családomat, barátaimat se hanyagoljam el. A család örül a sikereimnek, de többnyire nem értik a lelkesedésem és megpróbálnak visszarángatni a földre. A legtöbb segítséget, támogatást a sorstársaimtól, a vállalkozó mamiktól és a virágkötőktől kapom. Hasonló kétségekkel, gondokkal küzdve átérzik a helyzetem és mindig van olyan tanácsuk, ami továbblendít a legnehezebb helyzetekből is. Ők azok, akikkel az örömöt is leginkább meg lehet osztani. Együtt tudnak érezni velem a legkisebb siker esetén is, hisz ők is átélték, tudják, hogy kemény munka vezetett odáig. A blogjaim köré kialakított egyre növekvő közösség a leghálásabb pártfogóm. A vállalkozó nők és az olvasók mind hozzájárulnak ahhoz, hogy inspirálódjak, egy-egy mélypont után se csüggedjek és sose adjam fel.
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Szeretném megérni, hogy csakúgy, mint nyugaton a virág az emberek mindennapjainak fontos kelléke legyen. Álmom, hogy a balkonok lomtár helyett virágoskertté változzanak és a vasárnapi ebéd mellé kerüljön friss virág is az asztalra. Minden gyermek már pici korában ismerje meg kertészkedésben rejlő örömöket, a természet szeretete és óvása mindenki számára fontos és követendő érték legyen.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
A legfontosabb tanácsom a vállalkozást tervezőknek, hogy merjenek nagyot álmodni és sose mondjanak le azokról. Ne hagyják, hogy az első kudarcok a kedvüket szegjék. Ne legyenek kishitűek, bízzanak magukban. Mindennap tegyenek legalább egy kis lépést a terveik felé. Találjanak sorstársakat, hisz azok értik meg leginkább a gondjaikat és tőlük kaphatják a legtöbb támogatást. Járjanak nyitott szemmel és sose hagyják abba a tanulást. Ne törekedjenek a tökéletesre, elégedjenek meg azzal, ha valamit jól csinálnak. Mindig legyenek új céljaik és sose elégedjenek meg azzal, amit elértek. Ha újra kezdhetném, kevesebbet halogatnék. Bátrabban belevágnék, hisz legtöbbet a saját hibáiból, tapasztalataiból tanul az ember.